Utolsó gondolat

Utolsó gondolat

Különös érzés ragadta meg lelkemet
Soha nem éreztem még ilyet
Egy új világ tárult elém
Melyben nincs se kín, se szenvedés
A sötétség helyét fény váltja fel
Szememben fény jelenik meg
Fény, csillogás, mely már nem, kiűzhető
Mely átvilágít minden redőt
Melegség járja át testemet
S vele együtt a szívemet
Szívem páncélja felszakadozik
S végül teljesen lehullik
Kitárom lelkem a világnak
S így nézek szembe a halállal.

Miért nincs...

Miért nincs olyan, ki igazán szeretne?
Ki mindig mellettem lehetne.
Ki elnézné, a hibáimat,
Kire rábízhatnám titkaimat.

Ki fogná a két kezemet,
Ki meggyógyítaná sebeimet.
Ki felvidít, ha szomorú vagyok,
Kire mindig számíthatok.

Kit hajnalban is hívhatok,
Ki meghallgat, ha akarom.
Ki mindig ott lesz nekem,
Kit örökkön örökké szeretek!

Te vagy,...

Te vagy…

Te vagy az életem
Nélküled nem létezem
Te vagy számomra a világ
Mely tárt karokkal vár
Te magad vagy a sátán
Bűneimet meg nem bánnám
Te magad vagy a fény
Mely át jár minden rést
Te magad vagy az én angyalom
Ki velem lesz ha meghalok
Te vigyázol az emberekre
És mellette az én szívemre.

Szívem

Szívem egyedül dobog
Ő nélküle nem lehet boldog
Nem érti miért kell neki más szíve?
Mikor itt van az ő kincse?
Miért kell ennyit szenvednie?
Szívének darabjait összeilletgetnie?
Szívem, mint egy kirakós
Mely oly sok darabra hullott
Hiába próbálom összerakni
Minden próbálkozásnál széthullik
Szívem tovább nem bírja
Nem tud elviselni több fájdalmat
Tudd, hogy volt egy lány ki igazán szeretett
Soha el nem feledett!

By: Ella

Ó a szívem...

Ó a szívem

Ó a szívem nem dobog
Belül felemészt a fájdalom
Könnyek csorognak az arcomon
Már csak meghalni akarok.

Ó a szívem széthullik
Sehogy se lehet összerakni
Egykor még szerelem lakott benne
De most mélységes fájdalom lépett a helyére.

By: Ella

Miért??

Miért?

Miért születtek meg a férfiak?
Hisz csak csalódást okoznak
Miért kell minket megbántani?
Szívünk darabjait összerakosgatni
Miért kapnak meg mindent, amit akarnak?
Mikor nekünk csak a szenvedés marad
Miért kellett életünkbe toppanni?
Ezzel a rendet megzavarni.

Ez eddig a legigazabb vers én szerintem, amit valaha írtam.
By: Ella

Mit ér az élet...

Mit ér az élet egyedül?
Magányosan bandukolni egy szikla körül
Arcomat megcsapja a hideg szél
Szívem csak egy valamit kér:
Maradj velem! Ne hagyj el!
Csak rád vártam egész életemben
Szívem őrülten ver, ha itt vagy
De ha elmész „ő” meghal.

By: Ella

Álom

Minden éjjel rád gondolok
És eszembe jut mosolyod
Olyankor a fellegekben járok
Felhőkön táncot járok.
Később rám nehezedik egy álom
Melyben szemedet látom
A tekinteted felperzsel
Azon nyomban elégek.
Összekulcsolod kezeinket
Majd ennyit suttogsz: SZERETLEK!

Ő

Álmodtam egy szép tavaszt
Benne éltem egy magam
Majd az álom rosszra váltott
Minden jóság eltávozott.
Kit szerettem elhagyott
Ki életemnek értelmet adott
Kiről hittem, hogy szeret
Ki csúnyán hazudott nekem
Kivel titkaim megosztottam
Kivel együtt néztük a csillagokat
Kinek szemébe sokszor néztem
Kinek csókja, mint a méz oly édes
Ki megvigasztalt a rossz időkben
Ki megnyugtatott meleg ölelésével
Kit szerettem és most is szeretek
Kit soha el nem feledek!

Szerettelek, de...

Szeettelek, de elmentél
És magaddal vitted a szívem felét
A szívem, majd megszakad
Nem bírom elviselni a fájdalmat
Azt mondtad, hogy szeretsz
És én mindent elhittem neked
De hazudtál és ezt nem bocsájtom
Minden szavad hazugság volt.

Fény

Fény

Életem értelmetlen rohanás volt
Nem találtalak téged sehol
Kerestelek nem láttalak
De egy nap megtaláltalak.

Szívem gyors ritmusra váltott
S ezentúl nem létezett más a világon
Mindennap veled álmodok
Álmomban egy réten járok

Kézen fogva sétálunk
A naplementét megcsodáljuk
Már több órája csak nézzük egymást
Még sem unjuk egymás társaságát.

Fordulat

Fordulat

Egy szép nyári nap
Mikor minden rendben van
Azt hiszed, semmi sem történhet
De ennek bekövetkezik az ellenkezője

Szívemben vihar tombol
Szememből egy könnycsepp csordul
Az eső elmosta a szerelmet
S helyére a gyűlölet lépett

Hazudtál, megcsaltál
Végig csak kihasználtál
Hittem benned, minden egyes szavadban
De azonban nem kellett volna

Magány

Magány

A élet bús és komorú
Egyedül lenni szomorú.
Ha nincs ki mellettem legyen
Legszívesebben eldobnám az életem
Csókolózni látni másokat
Plusz egy döfés mellkasomba
A fájdalom, melyet érzek, majd eltemet
S még a halál is fájdalom mentesebb
Istenem, ragadj magaddal és ne engedj vissza
Eleget szenvedtem már miattad
Itt hagylak örökre
Soha többé nem látsz engemet
S ha egyszer felfogod tettedet
Túl késő és én már nem leszek.

Alkonyat

 Alkonyat

Ha meglátom szemeid elveszek bennük

Azon nyomban elolvadok tőlük

És mikor rám emeled tekinteted

A szívem vadul dübörögni kezd

Ha nem látlak, majd meghalok

De ha velem vagy szárnyalok

Érintésedtől felgyorsul a szívem

Csókjaidtól kihagy a légzésem

Felajánlom lelkemet

Csakhogy örökre veled legyek

Nem akarok semmi mást

Csak téged egy örök életen át.

Sziasztok! Ez az első vers amit megírtam. Remélem tetszeni fog.

Puszi: Ella