Utolsó gondolat

Utolsó gondolat

Különös érzés ragadta meg lelkemet
Soha nem éreztem még ilyet
Egy új világ tárult elém
Melyben nincs se kín, se szenvedés
A sötétség helyét fény váltja fel
Szememben fény jelenik meg
Fény, csillogás, mely már nem, kiűzhető
Mely átvilágít minden redőt
Melegség járja át testemet
S vele együtt a szívemet
Szívem páncélja felszakadozik
S végül teljesen lehullik
Kitárom lelkem a világnak
S így nézek szembe a halállal.

Miért nincs...

Miért nincs olyan, ki igazán szeretne?
Ki mindig mellettem lehetne.
Ki elnézné, a hibáimat,
Kire rábízhatnám titkaimat.

Ki fogná a két kezemet,
Ki meggyógyítaná sebeimet.
Ki felvidít, ha szomorú vagyok,
Kire mindig számíthatok.

Kit hajnalban is hívhatok,
Ki meghallgat, ha akarom.
Ki mindig ott lesz nekem,
Kit örökkön örökké szeretek!

Te vagy,...

Te vagy…

Te vagy az életem
Nélküled nem létezem
Te vagy számomra a világ
Mely tárt karokkal vár
Te magad vagy a sátán
Bűneimet meg nem bánnám
Te magad vagy a fény
Mely át jár minden rést
Te magad vagy az én angyalom
Ki velem lesz ha meghalok
Te vigyázol az emberekre
És mellette az én szívemre.